Napi nemiélet

Év elején meglepődve láttam, hogy egy éves helyett tizenkét havi szelvényt kapok a sok-sok pénzemért. Jó, mert ha elhagyom, csak egyet bukok, a többi épségben átvészeli a tragédiát. Viszont én el szoktam felejteni a havi fordulókat, ezért is örültem volt, hogy az "egy év-egy sorbanállás" akció keretén belül letudom a dolgot, most viszont minden hónap elején retteghetek, hogy nem hagy-e ki az agyam.

Nos, március 6-án valóban még a februári szelvényem volt bent és ezt az egyik metró bejáratnál fel is fedezték. Bár látták, hogy éves bérletem van, csak széttárták a kezüket - ők parancsot teljesítenek. Azt javasolták, menjek az Akácfa utca 17-be és és gyónjam meg bűnömet és kis illetékkel megbocsátást nyerek. Addig jeggyel utazhatok, de jó nekem.
Másnap reggel az Akácfa utca 17-ben kezdtem, de onnan egyből mentem a 22-be, mert a gyónás annál a pénztárnál végzendő. A 22-es csapdájában kiderült, hogy két nappal bár, de lejárt a bérletigazolványom is! Pusztuljak el, ha megértem, miért van lejárta valaminek, aminek az a funkciója, hogy tároljon egy olyan dolgot, ami időnként lejár. Feladat tehát: új fotó, új igazolvány, gyónás, adakozás.

1. Új fotót legközelebb a Blahán készítenek, egy minősíthetetlenül koszos automatában, 800 Ft. Nem volt apróm a fényképautomatához, de a mellette levő BKV standon roppant segítőkész felirat 144-es betűméretű, kézzel írt táblán: "PÉNZT NEM VÁLTUNK!!!"
2. Új igazolvány az Akácfa 17-ben minősíthetetlen stílusú takarítónővel kombinálva 270(?) Ft.
3. Gyónás és adakozás az Akácfa 22-ben 3000 Ft. Ezt nevezték volt "kis illetéknek".(!!!)

Mindez került kb. egy órámba. Ehhez képest az Akácfa utca 17-ben vegetáló jelentős kiterjedésű pénztárhelyiség gyakorlatilag töküres, vidáman elférne benne egy pénzváltó és egy fényképkészítő szerkezet, sőt akár egy kombinált jegy-bérletautomata is, ami a fotózástól kezdve elvégzi a pénztárak/pénztárasok munkáját.
Milyen szokatlan lenne, ha nem a tisztelt utas szaladgálna szolgáltatások után, hanem azok egy helyben elérhetőek lennének.

Tisztára, mintha Európában volnánk.
 

Egyszerű kód: havi vérzés.

Innentől kezdve nem probléma a házastársi szexualitás, mivel a féloldalas orális megközelítés megalázó lenne a női nem számára, vagyis nincs orális megközelítés, marad a női nem. De így a hagyományos megközelítés sem működik, hiszen félóra simi után a válasz:

mit akarsz, megvan.

Nyilván innentől kezdve már semmit sem akarok.

Hét közben nyilvánvalóan nincs szex. Reggel, ugye, sietünk gyerek óvodába, anyuka iskolába. (Apuka a nagyokkal szintén) Este ugye, fáradtak vagyunk egész napi munka, mosás, mosogatás, főzés (ja az nincs), takarítás(ja az se nagyon), gyerekek (alig), de tanulni kell! és mindig van teregetnivaló éjfél egy körül, vagy egy órás fürdőszobai krémezés, amikor még lehetne szex.

Marad a hétvége :-) Ha, ha, ha maradna.

Két héttel ezelőtt sikerült összehozni a misszionárius pozíciót (a többi "kényelmetlen"), sőt másnap még hajlandó "odabújni", míg legjobb önkezemmel vetek véget szenvedésemnek. Ennyi.

Egy héttel ezelőtt hajlandó kielégíteni magát, miközben küzdök. Miután készen van, lelkesen menne fürdeni, de azért még megvárja, míg befejezem magam. Nekem nem volt olyan jó, hogy lusta volt előtte kimenni megmosdani, fogat mosni. Más az úgy az izé íze. Még a csóké is.

Most hétvégén semmi. Péntek éjjel "hagyjál békén", szombaton reggel f8-kor már frissen fiatalosan egy emelettel lejjebb van tréningmaciban, este tanulni kell, vasárnap reggel gyerekeket szereplő-válogatásra vinni, ami egyébként szimpla szopatás. Vasárnap este feltankolom a kocsimat, amit csak ő használ és egyedül fekszem le aludni.

Ha jó számolom, 6 hét alatt 2 aktus, amikért keményen megdolgoztam.

• Nov. 14. misszionárius
• Nov. 21. semmi (mensi)
• Nov. 29. misszionárius
• Nov. 30. kézimunka
• Dec.  6. kézimunka
• Dec. 14. semmi

Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe. Úristen, mi lesz itt?

A legutolsó együttlétünk egy hete volt. Hétközben reggel rohanás - este fáradt, marad a hétvége. A gyerekek miatt legjobb a reggel (este Ő már fáradt). Szombat reggel kezdeményezést várok (reménytelen). Órákig simogathatom, maszzírozhatom (ne hagyd abba), majd mikor elkezdeném a nagy műveletet, felháborodik: Te mindig csak azt akarod!

Hát, igen. A Természet már csak így alkotta meg a férfit. Sikerül azonban a veszekedős kiutat megtalálnia, addig háborog és szidalmaz, amíg elmegy a kedvem (az élettől is). A Hétvégi Takarítás fedőnevű klasszikus női fegyvert veti be. Mivel öt perc alatt csatatérré válik, addig békés otthonom, egy ideig próbálok segíteni, hátha felgyorsítom a dolgot - de épp az ellenkezőjét érem el. Megtudom tőle, hogy miért nem szabad hozzányúlnunk semmihez, mivel mi (vagyis a világnak a rajta kívül álló része) csak növeljük a káoszt. Naívan leülök olvasni a dübörgő porszívóéra emlékeztető csatazajban. Hamarosan kiderül, hogy ezzel olyan szentségtörést követtem el, ami miatt inkvizíció előtt lenne a helyem. Sőt a gyerekeimnek is, főleg a kamasz fiamnak, akit szánt szándékkal ellene neveltem. Mielőtt töredelmesen bevallom ügynök múltamat és fiam beszervezését, valahogy a dugásra keveredik a szó. Illetve a nem-dugásra. Felhánytorgatja a meg nem történt félrekeféléseimet és az ő hajdani gombás fertőzését, aminek ezek szerint szintén én voltam az oka.

Megkérem, hogy üljön le, de nem. Pedig nagyon támadó a póz. Elfog a méreg, és meggyanúsítom, hogy a gombáit valamelyik barátjától is összeszedhette. Nekem esik, egyik pofon a másik után. Nem ütök vissza, részben a meglepetés miatt, részben mert nőt sosem ütök meg, és ott vannak a gyerekek..., akik látnak mindent. Ellentétben velem, nekem ugyanis fáj a jobb szemem. Sajnos nem voltam elég gyors, néhány pofon betalált.

Itt a vége. Követeli, hogy költözzek el (a lakás felét ugyanis én fizettem, de apjának és ügyvédjének örök hála, semmilyen tulajdonjogom nincs felette). Nem költözöm. Saját magát az ember nem dobja ki az utcára. Kellemesen telik a hétvége további része, én kerülöm az ordítozást, ő takarításba menekül. Csak este kérdezi meg sógornőm, mi az a lila folt a szememnél. Kínos. Másnap a munkahelyen igyekszem majd láthatatlanná válni...

Szex tehát nem volt, csak lila folt.

Kedves Blogom és csekély számú érdeklődő Közönségem!

Örvendjetek, mert megosztom veletek nemi életem apró rezdüléseit, cserébe Ti is megoszthatjátok, s általam közzétehetitek tapasztalataitokat.

Sok-sok (16) éve házas 40 éves férfiember sorait olvassátok most. Mi férfiak nem merünk őszintén beszélni nemi életükről, mert azt gondoljuk, ha elárulják gyengeségüket, a kutyának sem fognak kelleni. Szerencsére a blogok korában bárki név nélkül beírhatja tapasztalatait, valójában hányszor van együtt élete párjával (vagy valami hasonló státuszú hölggyel), hogyan sikerült, hogyan nem. Kérem, kerüljük az alpári megfogalmazásokat, és használjunk nyelvünk kifejezőerejét, kinek mennyire sikerül.

Hogy példát mutassak, jómagam kezdem a sort.

Feleségem csinos, jófej (41). Nagyobb tapasztalattal indult, mint én, 6-7 pasin volt túl testileg, míg nekem előtte egy barátnőm volt (akivel eljutottunk az ágyig) és 21 éves koromban vettük el egymás szüzességét. Utána sokáig csak a tanulás + munka és béna próbálkozások, illetve lehetőségek elpuskázása. (és Te, kedves olvasóm?)

Utána egy boldog év leendő feleségemmel, majd egy év házasság és jött az első gyermek. Aztán 3 kevésbé boldog év, és 2. gyermek, majd 3 év 3. gyermek. Itt megállnánk Rózsa úr. Ekkor Ő már 11 éve otthon + kapuzárási pánik + megszokás unalma, pasizni kezdett. Először csak óvatosan, később óvatlanul. Először naív voltam, azt gondoltam, velem ugye nem történhet meg. Aztán sms átnézés jelszóellesés, kémprogram és téboly. Több pasival is flörtölt, valamelyikkel talán össze is jött (dehogy! az kizárt! ő nem!) aztán kiderült, valóban. Egy régi ismerőse segített neki átélni a nagy romantikus élményt, némi magömlésért cserébe. Mindent tagadott, majd beismerte, mikor írásban látta a bizalmas csevegésük lenyomatát. Az utolsó szeretője buta volt, mint a tök, ezen buktak meg.

Három utóddal az ember meggondolja, hogy elköltözzön, különösen, ha szereti őket. De mikor rájön, hogy élete párja már korábban is félrelépett, miközben éppen őt hibáztatta még a globális felmelegedésért is, akkor betelik a pohár. Ekkor egy baráti jótanács hatására, mégsem vágtam be az ajtót, hanem! Udvarolni kezdtem, romantikus és kedves lettem. Sajnos hiába, éppen el volt foglalva valami/valaki mással, talán éppen a kapcsolat lezárásával. Összeomlottam.

Jött hát a nemes bosszú. A netes társkeresőkben 40 körüli, husi, vagy fiatalabb önbizalomhiányos, vagy elhanyagolt, és nem igazán szép lányok levadászhatóak kis/nagy hazugságokkal (Te is így látod?). Időnként egy-egy szép lány is becsúszik, de az igazán jó nők független, láthatóan jómódú pasira hajtanak. Egyszer azonban minden jó véget ér és az embernek elege lesz a hazugságokból, kis bukásokból (mi ez az illat? szőke hajszál? kik ezek a nők a mobilban? néhány nem törölt sms), és a nagy Ők-nek független pasi kell. (Nem hiszed? keress rá a leggyakoribb kulcsszóra a társkeresőkben.)

Marad az otthoni nemiélet. Lehet-e vizet fakasztani a sivatagi kősziklából? Ennek taglalása következik, ne hagyja ki a zaftos részleteket!

Sőt! járuljon hozzá Ön is saját tapasztalatával, mindegyikünk okulására.